Karrierem azon periódusa, olyan volt, amit el sem mertem képzelni, mintha egy másik bolygón történt volna. Három létfontosságú mérkőzésünk volt egymás után. Lehetett olyan pólókat látni az utcán, hogy 'egy megvan, még kettő', meg 'kettő megvan már csak egy'. Mire eljutottunk Barcelonába, szinte teljesen megszoktuk a kiélezett meccsek hangulatát. Az, ahogy megfordultak körülöttünk a dolgok, és megnyertük a finálét, az tökéletesen illeszkedett a csodálatos szezon végjátékába.
A Nou Campban játszott mérkőzés volt pályafutásod utolsó meccse a Manchester Unitedben. Ezt már előre eldöntötted?
Nem hinném, hogy a döntő előtt bárki is ilyesmin gondolkodott volna. Amikor egy olyan klubnál játszol, mint a United, egy olyan menedzser keze alatt, mint Sir Alex Ferguson, akkor nem gondolkodhatsz előre. Csak az előtted lévő meccsre koncentrálhatsz. Így volt ez minden mérkőzésnél, csakúgy, mint a döntőnél. Nem gondoltam semmi másra, csak arra, hogy mi fog ott történni.
Megírni sem lehetett volna álomszerűbb befejezést, mint csapatkapitányként Európa trónjára vezetni a csapatot...
A történelmi tett az utolsó meccsem volt a klub színeiben...teljes mértékben tökéletes volt számomra. Nagyon sokáig egy gólos hátrányban voltunk, de egyikünk sem hitte, hogy itt vége van. Rengeteg beszélgetés folyt arról, hogy maradjak-e vagy ne, és a döntő utáni partin közel álltam hozzá, hogy beleegyezzek a folytatásba. Néhány nappal később aztán mégis úgy döntöttem, hogy távozok.
Az Ole győztes gólja utáni ünneplésedet nagyon sokáig mutatták a világ sportcsatornáiban...
Az egy teljesen spontán reakció volt. Hogyan lehet egy ilyen gólt ünnepelni? Te mit csináltál volna? Azt mondanád, 'Ez az, gólt lőttünk'? Nem, teljesen megőrülsz ilyenkor. Minden egyes szurkolónak külön története van arról, hogyan ünnepelte azt a gólt. Az egyik barátom 50 méterre a székétől ünnepelt, miközben 300 embert ölelgetett!
A szezon közben a menedzser egy kis pihenőt adott neked - milyen fontosságot tulajdonítasz ennek?
Nagyon sokat jelentett, nagyon hálás lehetek érte a menedzsernek. Abban az időben nagyon kifáradtam, nem tudtam koncentrálni, játszani sem akartam. Nem volt meg bennem a tűz. Az volt az a pont, amikor meghoztam a döntésem, távozok a szezon végén. A pihenő után teljesen felfrissülve éreztem magam, és minden meccset nagyon vártam.
Annak a szezonnak a másik meghatározó pillanata az volt, amikor kifogtad Dennis Bergkamp büntetőjét az FA kupa elődöntő újrajátszásán.
Eszméletlenül fantasztikus mérkőzés volt, és egy újabb példaként szolgált arra, amiről az egész szezon szólt - soha nem hittük, hogy kikaphatunk. Az igazat megvallva, nem is tudtam, hogy mindez az utolsó percben történt. Azt hittem, hogy legalább még 10 vagy több perc van hátra. Sikerült védenem egy nagyon fontos pillanatban, és akkor is, illetve utána is nagyon boldog voltam, amikor láttam Giggsy hihetetlen gólját. Ennek ellenére azt mondanám, pályafutásom legjobb mérkőzése a Juventus elleni torinói Bajnokok Ligája elődöntő volt.
Fotó: BBC